Ha valaki csak a tőzsdei almanachok alapján próbálja megtippelni a részvénypiacok arányát, az tisztában van vele, hogy szezonálisan az őszi hónapok, ezen belül is az október hozza el átlagosan a leggyengébb teljesítményt az évben, hogy aztán november-decemberben a Mikulás-rali mindent helyre tegyen. Egyelőre minden a „tankönyvek szerint” történik, hiszen a szeptemberi piaci esés folytatódott októberben is, kissé nagyobb lendülettel.
A piacok ezúttal kettős harapófogóban voltak. Egyrészt a kamatemelési ciklusok végéhez közeledve a piaci szereplők között nagy a bizonytalanság, hogy a vezető jegybankok tényleg felhagynak-e immár a kamatemelésekkel és pihennek kicsit (ez komoly pozitív lökés tudna lenni), vagy az inflációs trendek ezt nem teszik még lehetővé? Sajnos egyelőre eléggé vegyes makrogazdasági szempontból az összkép, mert bár Európában a dezinfláció a megfelelő irányba tereli az árakat, de a gazdasági növekedés elakadt. Amerikában pedig a várhoz képest ugyan robusztus a gazdasági növekedés, de a csökkenő infláció trendjében történt megakadás, miközben a munkaerőpiacról nagyon vegyes adatok jönnek (folyamatosan csökken az új munkahelyek száma, miközben a munkabérekben nem lankad a bérinflációs nyomás). Mindezek tetejébe az amerikai kötvénypiac egyébként is óriási nyomás alatt áll, mivel az amerikai költségvetési deficit miatt hatalmas a kötvénykibocsátási igény, ami önmagában is nagyon jelentős felfelé ható nyomást helyez az amerikai kötvényhozamokra. Szóval nem volt egyszerű az összkép és az egésznek egyébként kötvénypiaci hozamemelkedés lett az eredménye, aminek hatására az amerikai 10 éves államkötvény 2007 óta nem látott magasságokba, 5% fölé emelkedett, míg a tipikus 30 éves amerikai jelzáloghitel kamata 8% fölé. Ezek már extrém magas szintek, amik mellett az ember arra számítana, hogy a gazdasági növekedési kilátásokat rontják és visszafogják a lakossági fogyasztást. Ennek jelét viszont az ingatlanpiacon kívül egyelőre nem látni Amerikában, egyedül a lakásárak emelkedése és az újlakások iránti hitelfelvételi kedv növekedése állt meg. Sem a kiskereskedelmi adatok, sem a hitelkártya költések alakulása egyelőre nem ad olyan jelzéseket, ami a növekedés lanyhulására engedne következtetni és pontosan ez az, ami miatt egyelőre az amerikai jegybanki döntéshozók sem kommunikálnak egyértelműen a kamatemelési ciklus vége mellett.
Bár a makrogazdasági folyamatok elemzése nemes és szép feladat, ebben a hónapban sem a makrogazdaságról szóltak a címlapok szalagcímei. Nagyon szomorú volt látni, ahogy az október 7-i Hamász-támadás a Gázai övezet melletti zsidó településeken szinte azonnal elmosott minden témát. A több, mint ezer ártatlan izraeli áldozat és a támadás képei bejárták a világsajtót és persze megmozgatták a piaci árakat is. Az ilyen tipikus kockázatkerülési környezetben hagyományosan az arany, a dollár, a japán jen és a kötvények teljesítenek jól, ezúttal azonban ebből szinte semmi sem volt igaz. Ezzel együtt viszont a kőolaj és a földgáz ára kilőtt felfelé a megugró közel-keleti kockázatok (regionális háború, leálló olajszállítmányok) miatt. És a részvénypiaci indexek is lefelé vették az irányt globálisan, kivétel nélkül. Bár a hónap elejéhez képest a végére csak 2-3%-os volt a piaci esés, azonban a támadás előtti szintekhez képest ez inkább már 4-5%-os, igen masszívnak mondható eladási hullám volt látható. Ez elég is volt ahhoz, hogy például az Egyesült Államokban a vezető tőzsdeindexeket korrekcióba (történelmi csúcsukhoz képest 10%-os mínuszba) lökje és a többi fő részvényindex is követte az amerikai piacot az esésben.
Ebben a hangulatban idehaza is szinte teljesen elsikkadtak azok a hírek, miszerint a költségvetés módosítására és a hiányszám emelésére volt idén szükség, valamint nagyon sok fejlesztés és támogatási program leállítására kényszerül a kormányzat, mivel a gazdasági növekedés egyelőre nem akar beindulni, így az adó (ezen belül is elsősorban az áfa) bevételek elmaradása miatt tűzoltásra kényszerül a pénzügyminisztérium. Bár a bizonytalan környezetben a forint is és a hazai kötvénypiac is stabil maradt, továbbra sincs hír a beragadt európai uniós támogatásokkal kapcsolatos tárgyalások kedvező fordulatáról. Nem csoda hát, hogy a magyar jegybank is csak nagyon óvatosan csökkentgeti az alapkamatot, annak ellenére, hogy az inflációs folyamatokban viszont némi reménysugár látszik arra, hogy valóban megtörjön az immár két éve erős inflációs trend és normálisabb kerékvágásba kerüljenek a hazai árfolyamatok.
